Ma megtörtént. Két átteleltetett paprikát egy életre megnyomorítottam (vagy megadtam nekik a lehetőséget, hogy létük egy magasabb célt szolgáljon). Megtehettem, hiszen számukra én isten vagyok, így nem furdal a lelkiismeret, pusztán csak a potenciális terméseket sajnálom. Szóval mi is ez a bonchi?
A japán kettyós, kissé beteges népség, és ez a kertészetükben is megmutatkozik. Bonsaiok esetében a növényeket megzsugorítják, mint egyes kínai nők a lábukat. Apró tálkákba ültetik, kis fát nevelnek belőlük kis levelekkel. A bonchi is ugyanezen az elven alapszik, csak annyi különbséggel, hogy itt konkrétan a chiliből készül a törpefa.
A bonchinál egy szabály van csak, az hogy nincs szabály. Apró tanácsok, trükkök persze vannak. Rengeteg speciális szerszámot is lehet kapni bonsai tartásához, idén még biztosan nem fogok ilyenekbe beruházni. A cél egyértelműen adott: kezdetben a növény élje túl a megpróbáltatást, lakja be az új kvártélyt, később pedig bontson virágokat és hozzon termést.
Két bonchit tervezek idén. Az egyiket egy jolikából a másik egy jamaikai sárgából.
Először is jól belocsoltam a földjüket. Aztán megmetszettem őket. A fás szár fölött metszettem el a szárukat. A nagát tavaly egy vihar alkalmával az erős szél félig eltörte, furcsa formában regenerálódott, sok apróbb ág volt alul. Ezeket mind meghagytam, és a második nódusz fölött metszettem le őket. A jamaikai sárgának két szárát hagytam meg, ezeket az első nódusz felett metszettem le. Aztán kiszedtem őket edényükből, és leszedtem róluk egy jelentős mennyiségű földet gyökérrel együtt. Valaki Innen azt tanácsolta, hogy a megmaradt gyökérről ne mossam le a földet, mert Ő így járt el tavaly, és a növényei elpusztultak. Végül belepréseltem őket klausztrofób kuckójukba. A földlabdájuk felfelé kerekedik, azt majd idővel szép lassan bontom majd le róluk. Beáztattam őket egy nagy tál vízbe, és utána az oldalról lemállott földet friss virágfölddel pótoltam. Nem szaporítom tovább a szót, íme pár előtte-utána kép. Előtte még annyit jegyeznék meg, hogy mohával szeretném borítani a földjüket, hogy lassabban száradjon ki. Fogalmam sincs, hogy mohát honnan tudnék szerezni, szívesen veszem kommentben az erre vonatkozó ötleteket.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
FafniR 2012.03.15. 22:20:11
Moha: Szedsz mohát, háztetőröl kerítésről másik fáról ahol éppen sokat találsz. Fogsz egy turmixot moha+tej. Aztán a masszát felkened a földre. Én tejjel ismerem, halottam már cukorról is. matyasciprian.hu/novenyek/mohacserep.php
Akocka 2012.03.15. 22:32:58
Ha kicsi fehér, és még repül is, akkor szerintem a molytetű lesz az. Én is küzdök ellenük, mint ahogy az előző posztban is megírtam, már az Actarához folyamodtam, ami elég durva vegyszer, de most úgy tűnik, egyre kevesebb a kártevő.
Az blogodat olvastam, mikor még írtál rendszeresen. :) A bonchid jól nézett ki, viszont nem igazán klasszikus bonchi, mivel egyből törpefának nevelted, fás szár nélkül, nagy levelekkel. Azóta nem tudom, mi történt vele. Bonchinak inkább a már egy szezont lefutott papeszek alkalmasak. De szívesen megnézném, hogy néz ki mostanság, ideje lenne már frissítened a blogod. :)
FafniR 2012.03.15. 22:36:51
Repülni nem repülnek. Van repülő valamim is. Az fekete, olyan mint a muslica, az az első perctől van de nem bánta a nyövényt.
A fehér meg a leveleken napozik, meg a fonákján...
Akocka 2012.03.15. 22:44:09
FafniR 2012.03.16. 10:35:38
Már ugrasztottam az asszonypajtit, hogy hozzon Actarát. Tényleg nem jók a vegyszerek, de ha nincs más... Amugyse biokertészetet akarok, örülök hogy a panelban neon alatt terem valamicske.