Ennek a lágyszárú dolognak a mivoltát igencsak jól találta ki a Jóisten. Annak ellenére, hogy a hét eleji viharos szélben kidőlt az őszibarackfa, a paprikáknak kutya bajuk. A földimandula viszont megtöredezett kicsit, de komoly kár abban sem keletkezett. Komoly veszteség nélkül megúsztam.
Az egy évesek közül a nagák nem merik abbahagyni a virágok bekötését, csak pislogok értetlenül, mint hal a szatyorban. A csokis habik közül az egyiken szépen nőnek a paprikák, a másikon kis csoffadtak. A jamaikai sárgák belefelejtkeztek az érlelésbe, virágot csak elvétve hoznak, kövi hétvégén kapnak majd Volldünger Linzet.
Érett termés továbbra is csak a kalocsai csípős paprikán van. Viszont munkám gyümölcse kezd szép lassan beérni, lassacskán az összes fajtán van virág, vagy legalább bimbó. Átültetni való is mindig már csak annyi akad egy hétvégére, amit még kényelmesen el is tudok végezni.
Gyengébbek kedvéért, én így szoktam átültetni: belocsolom a papeszt, a bekevert földből teszek valamennyit az edény aljára, az egyik kezemmel megtámasztom a száránál és a feje tetejére fordítom a palántát, körkörösen megnyomkodom óvatosan a műanyagot, az aljára suhintok kettőt, aztán addig nyomkodom tovább, amíg ki nem jön egyben az egész földlabda. Ezután belehelyezem az új helyébe, és az oldalánál feltöltöm földdel. Nem nyomkodom meg a földet, hozzáütögetem az asztalhoz az edény alját, hogy a föld jól kitöltse a teret, így sokkal hamarabb befutja a gyökérzet megújult otthonát. A végén természetesen még egyszer alaposan belocsolom. Ha jól csináltam, pár centi hely még marad a virágcserépben, ezt feltöltöm mulccsal, és ennyi.
Páran biztos hülyének néznek, de én cseréppel együtt beásom a palántákat a földbe (most hétvégén még csak a jamaikaiakra jutott idő). Ezt azért csinálom, mert így lassabban párolog el a víz belőlük, kisebb az esélye annak, hogy kiszáradjanak, még akkor is, ha úgy alakul, hogy senki nem locsol abban az időintervallumban, mikor nem vagyok otthon: vasárnap délutántól péntek estig. A cserépre pedig azért van szükség, mert így biztos olyan földben vannak, amiket elképzeltem nekik, és ősszel egy alapos locsolás után könnyű lesz felszedni őket az átteleltetés céljából.
Az elhelyezéssel (szeparálással) még gondban leszek, mert 25+ fajtánál már okoskodni kell ahhoz, hogy ne legyen keresztbeporzás. De ha már itt tartok, szeretnék egy tévhitet gyorsan eloszlatni: a kereszteződést nehezebb elérni, mint a tiszta vérvonalat megtartani (én kérek elnézést, de nem találom a megfelelő szavakat). Ugyanis a paprika egy önbeporzó, magnemes növény, ha nincsen méhészet a közeledben, és a fajták közé ültetsz paradicsomot, tomatillot, padlizsánt, stb., akkor a keresztbeporzásnak az esélye konvergálni fog a nullához. De ha csak chilit termesztesz, akkor próbáld legalább 2 méterre szétszortírozni a különböző fajtákat. Ha erre sincs lehetőséged, akkor is kicsi az esély arra, hogy keresztbe porozzák egymást. Én is csak azért tartok kicsit a keveredéstől, mert túl sok fajtát vállaltam be, és több fajtából is összesen 3 tő van.
Kezd hosszú lenni a poszt, de pár zöldségről ejtenék még néhány szót. A brokkolik kezdik hozni a rózsákat. A napraforgók eszeveszett növekedésbe kezdtek. A paradicsomok folytatják eszeveszett növekedésüket, némelyen már diónyi termés csüng. Az utolsó retkeket is felszedtem, csak úgy mint pár magszárba futó endíviát. A retkeket mi fogyasztjuk el, az endíviákat a tikok.
A sok molytetűre meg úgy nézek, mint Lenke néni a savanyú parizerre.
Készítettem sok képet, nem mindet paprikáról.