Siránkozásosról fog szólni a mai poszt. Inkább önmagam megnyugtatására, amolyan auto-írás lesz, előre is elnézést kérek érte, és a silány minőségért is.
Hétvégén a rukkola és mizuna palántákat kiültettem a teraszon lévő balkonládákba a törperózsák közé. Másnap reggel, mire hazaértem a városból, a kutyák (mert az előző poszt óta lett még egy) kikaparták az egészet. Állítólag rágták is őket. Szóval vagy nagyon idegesítette őket az illatuk, vagy épp ellenkezőleg, imádták. Valamilyen sufnituningot amúgy is eszközölni kell a lépcső elé, mert az nem állapot, hogy egy kis eső után tiszta kutyalábnyom az egész terasz. De az biztos, hogy nálam máris kiásták a csatabárdot.
Édesanyám most hívott, hogy a kiskertbe vetett magokat (lestyán, borsikafű, retek, hagyma, kapor) meg gerlék csipegetik. Legalábbis remélem, hogy csak azokat, és nem a frissen kiültetett saláta palántákat. Eddig még rendben volt, hogy az udvarban lévő nagy fenyő adott kvártélyt nekik évek óta, de arról nem volt szó, hogy a kosztot is biztosítjuk nekik, főleg nem ilyen formában. Természetvédelmi oltalom alatt nem állnak, szóval még hétvégéig elgondolkodom rajta, hogy elővegyem-e a légpuskát.
Az időjárás sem kegyes idén. Az aszály miatt a környékben például az árpa nagyon gyéren néz ki, a héten el kéne rá 30-40 mm eső, különben könnyen meglehet, nem lesz idén aratás. De eddig felhők jöttek-mentek, eső vajmi kevés esett.
A diófáink rügyei teljesen, a szőlőnkéi részben elfagytak. A palántáim növekedése a kevés napfény miatt lelassult.
Egyébként kismillió paprikát ültettem át a hétvégén. Valamelyik még csak 2 decis pohárba, valamelyik már fél literesbe került. Azt saját lustaságomon és hülyeségemen meg is tanultam, hogy a pikírozást nem szabad halogatni, érdemes már szikleveles korban elvégezni, különben összeputrálódnak a gyökerek, mint a horgászdamil, és szakadás nélkül nem nagyon lehet szétválasztani a palántákat.
A paradicsomok úgy ahogy nőnek. A bazsalikom, a fodormenta és a citrom menta még mindig sziklevélnél tart, pedig már kb egy hónapja kicsíráztak.
A padlizsánok és a stevia csírázása még várat magára. Továbbá a csodabogyó, a perui földicseresznye és a mexikói áfonya se dugta még ki a fejét a földből, igaz, ezeket nemrég vetettem.
A poszt tanúsága pedig az, hogy amíg nem takarítottad be a termést, addig ne is könyveld el magadban, hogy beérik. Persze reménykedni még szabad. De azért azt se vidd túlzásba, Meterológus Mihályék szerint kb egész áprilisban ilyen undorító, szar idő lesz, úgy kell keresgélni majd a napfényt.
Hétvégén újra sok képpel jelentkezem.